Augusztus 12-én jelentettük be hivatalosan, hogy szeptember 19-én kerül sor a Répce Sportcsarnokban az I. Répcelaki Küzdősport Gálára, ma pedig lerántjuk a leplet az esemény díszvendégének kilétéről.
A rendezvény tervezésekor törekvésünk volt, hogy a lehetőségekhez képest magas színvonalú gálával szolgáljuk ki a nagyobb volumenű sporteseményekre kiéhezett sportrajongókat, így megkerestük Erdei Zsolt korábbi Európa- és világbajnok, olimpiai bronzérmes ökölvívót, aki örömmel vállalta el az egyik díszvendég szerepét.
A „Madár” becenevű egykori sportolót a többségnek vélhetően egyáltalán nem kell bemutatni, mégis érdemes kicsit megismerkedni egészen kivételes karrierjével.
Zsolt 1974. május 31-én született Budapesten. A bokszra 11 évesen, 1985-ben talált rá, ekkor jelentkezett a KSI (Központi Sportiskola) ökölvívó szakosztályába, ahol Szakos József és Fehér Mihály edzők keze alatt kezdett el pallérozódni.
Ekkoriban kapta a „Madár” becenevet is (nem, nem a Republic örökbecsű száma, az Erdei által bevonulózeneként is használt „Szállj el kismadár” című dal miatt nevezik őt így), ugyanis egy nyári, mátraházi edzőtáborban történt vele egy érdekes eset. Erdei Zsolt egyszemélyes szobában volt elszállásolva, mint mindenki, de különös módon csak hozzá jártak be madarak a nyitott ablakon keresztül, olyan alkalom is volt, hogy egyszerre két fecske költözött be hozzá. Ő nem etette a madarakat, így rejtély, miért pont az ő szobáját választották. „Nem egy alkalommal jöttek hozzám, és nem csak fecskék. Egy este cinege repült be a szobába, felvert álmomból. Kimentem szólni az edzőnek, de a madárka közben kirepült a folyosóra. Mindenki felébredt, és ment utána, végül sikerült kitenni. Másnaptól kezdve mindenki Madarásznak szólított, ami idővel Madárrá kopott" – idézte fel pár évvel ezelőtt a történetet a Fem3 csatorna műsorában Zsolt. A sztori mellékága, hogy az ominózus edzőtábor során Zsoltra több becenevet is megpróbáltak ráragasztani, így pl. Lepkésznek, sőt (mi kérünk elnézést…) Buckapatkánynak is szólították a „kedves” csapatátársak…
Ahogy múlt az idő, nagyon gyorsan kiderült, hogy Erdei óriási tehetség, és 1992-ben ennek már egy junior Európa-bajnoki aranyérem formájában kézzelfogható eredmény is volt, miután remek bokszot bemutatva, nagyváltósúlyban diadalmaskodott a skóciai kontinenstornán.
A hangzatos sikert követően komoly változások vártak Madárra, ugyanis átlépett a felnőttek mezőnyébe, illetve fellépett középsúlyba, valamint klubot és edzőt váltott (a KSI kifejezetten utánpótlásneveléssel foglalkozott, felnőttekkel nem). A választása Klein Csabára és a Tájfun Privát Boksz Klubra esett, az együttműködés pedig több, mint jól sikerült, mivel a következő időszakban egymást követték a hangzatos sikerek, Zsolt nevét pedig megtanulta az ország.
1996-ban előbb egy ezüstérem landolt a nyakában a vejlei Európa-bajnokságon, majd ugyan nem jutott el a dobogóig az atlantai olimpián (az első fordulóban még győzött, majd a következő körben vereséget szenvedett), de így is eredményes évet zárt.
1997-ben Budapest, és az azóta már a múlt ködébe vesző Budapest Sportcsarnok adott otthont az amatőr világbajnokságban, ahol Madár a csúcsra ért, a telt házas, elképesztő hangulatú fináléban a rettegett kubai Ariel Hernandez győzte le pontozással.
1998-ban folytatódott a diadalmenet, Erdei megnyerte a minszki Európa-bajnokságot, ezt az eredményt pedig megismételte 2000-ben Tamperében is, így ő volt az egyik esélyese a Sydney-i olimpiának. Az ötkarikás aranyérem végül nem jött össze, „csak” a bronzéremig jutott (természetesen ez is fantasztikus eredmény), majd ismét váltott, átlépett a profik táborába.
Zsolt a hivatásosok között Kovács István útját követve a hamburgi Universum Box Promotion istállóhoz szerződött, ahol Kokó trénerét, Fritz Sduneket is „megörökölte”. 2000. decemberében meg is történt a debütálása (mondani sem kell, kiütéssel győzött), és elindult azon az úton, amelynek a végén kérdés nélkül kijelenthető: Erdei Zsolt minden idők legeredményesebb magyar profi ökölvívójává vált!
2002. októberében már ő a WBO (Bokszvilágszervezet) félnehézsúlyú interkontinentális bajnoka, 2004. januárjában pedig élete egyik legjobb teljesítményével elhódította az említett szövetség világbajnoki címét is a mexikói Julio Cesar Gonzaleztől!
Az értékes övet nem kevesebb, mint 11 alkalommal védte meg (az egyik legemlékezetesebb a Sahnoune elleni háború, amelyet úgy nyert meg kiütéssel, hogy törött bordái miatt a mérkőzés közepén még a feladást fontolgatta), majd nagy rizikót vállalva kihívta a WBC egy kategóriával magasabban, azaz cirkálósúlyban jegyzett világbajnokát, az olasz Giacobbe Fragomenit.
Madár 2009. november 11-én csapott össze talján vetélytársával, és végül heroikus csatában, több mélypontos is átlendülve, komoly sérüléseket is begyűjtve aratott pontozásos győzelmet, ezzel pedig kivívta a teljes bokszvilág tiszteletét.
Sajnos ezt követően megrekedt a karrierje (ennek okairól kisebb regényt lehetne írni…). A cirkálósúlyú kirándulás után visszatért eredeti terepére, félnehézsúlyba, azonban elszakadva a német istállótól már nem tudott újabb világbajnoki címmérkőzésig eljutni. Két könnyebb győzelem után egy váratlan, és a mai napig vitatott pontozással záruló találkozón kikapott az orosz Denis Grachevtől, majd egy búcsúmérkőzés keretében, a grúz Shalva Jomardashvili legyőzésével (és a WBO kontinensbajnoki övének megszerzésével), Kecskeméten búcsúzott el a szorítók világától, legalábbis sportolóként.
Madár a visszavonulást követően sem szakadt el szeretett sportágától, és többek között megalapította a Madárfészek Ökölvívó Akadémiát Újpesten, segítette edzőként Bedák Zsoltot (akivel – sajnos vereséggel záruló - profi világbajnoki összecsapásig is eljutott), majd 2017. tavaszán a Magyar Ökölvívó Szakszövetség (MÖSZ) elnökének választották. A posztról 2019. szeptember végén köszönt le, majd – pár héttel ezelőttig - szakmai társelnökként dolgozott.
Fotó forrása: Tumbász Hédi, Nemzeti Sport Online
Fontos információ a rendezvénnyel kapcsolatban, hogy a jegyértékesítés - terveink szerint - pár napon belül elkezdődik!
